A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„A sorsok, így vagy úgy, mindig betelnek.” Ez a sor A nap szerelmese című könyvből való, ami – a folytatásával, az Aranyecsettel együtt – kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. A nagyanyám nyomta a kezembe egy unatkozós nyári délutánon, talán ezért is lehet, hogy Dallos Sándor regényes Munkácsy-életrajza a fejemben örökre összekapcsolódott a nagyszüleim otthonát egyetlenegyként díszítő virágcsendélettel. Ami viszont már sokkal kevésbé tetszett: a Munkácsy-kép olcsó, nyomtatott reprója meglehetősen nyomasztónak tűnt a harmadik emeleti lakás nagyobbik szobájában; fogalmazzunk úgy, kissé kilógott a panelházi miliőből. Munkácsy Mihály, akinek a magyarok körében máig erős kultuszát az előbbi példa mindennél szemléletesebben bizonyítja, talán ezért sem tudott igazán soha közel kerülni a szívemhez, elismerve természetesen az összes, a magas szintű mesterségbeli tudáson bőven túlmutató zseniális képességét.